Maurice Cornforth szerint az "emberi viszonyok nem léteznének, ha nem beszélnénk őket életre."

Az emberi - társadalmi viszonyok valamennyi típusának van kifejeződése, valamennyi kommunikálódik. A társadalom újratermelődése - ami az emberi lét alapja - lényegében azonos a fizikai környezet, a kultúra és a személyiség újratermelődésével. Ebből következik, hogy a társadalom információs rendszerének, e rendszer mozgásainak három összetevője ("szereplője") van: az egyén, a közösség és a természet.

Az emberi kommunikáció kialakulására, "őstörténetére" három vizsgálati módszerrel, három megközelítési szempont alkalmazásával lehet következtetni, törvényszerűségeket, összefüggéseket megállapítani:

• az állatok - főképp a törzsfejlődésben magasabb szinten lévő gerinces és emlős fajok - magatartásának, viselkedésének megfigyelése, vizsgálata;
• az ember egyedi fejlődése, személyiségének alakulása közben a kommunikáció kialakulásának és fejlődésének vizsgálata;
• jelenünk primitív kultúráinak, kezdetleges társadalmi fejlettségi állapotának vizsgálata, tanulsága.
• Számos példát találunk a növényvilágban is a széles értelemben vett kommunikációra. Gondoljunk csak a meghatározott növényi társulásból kiemelt és új helyre telepített egyed pusztulására, ami akkor is bekövetkezik, ha egyéb körülmények (hőmérséklet, páratartalom, vízmennyiség és -minőség, talajminőség) azonosak az eredetivel. Vagy a rovarevő növények "magatartása": a rovar "érintésének", szagának hatására a szirmok becsukódnak.
  A magasabb rendű állatok etológiai kutatása az utóbbi évtizedekben bizonyította, hogy az elsősorban fajtárstól kiinduló szignál (jelzés) ösztönös magatartásmintákat eredményez, mely feltétlenül bekövetkezik (feltétlen reflex). A párzás mechanizmusában ilyen jelenség az alacsonyabb rendű állatfajoknál is gyakori. Erdőben időnként megfordulók jól ismerik a mátyásmadár riasztó hangját, melyet akkor hallat, ha a megszokott környezetben szokatlan jelenséget lát vagy hall: a jelzést "érti" a többi állat is, menekülnek vagy elrejtőzködnek. Közismertek a csordában élő állatok magatartásának szigorú szabályai is, melyek bizonyos, hogy a lét- és fajfenntartásra épülnek (l. később: ösztönszükségletek).
  Az állati kommunikáció problémakörét még távolról sem oldotta meg a tudomány, de bizonyított, s néha igen meglepő eredményeit felhasználta és folyamatosan felhasználja az emberi kommunikáció kialakulásának és fejlődésének megismeréséhez, a folyamatok törvényszerűségeinek feltárásához. Pl.: sorozatos megfigyelésekre alapozott vizsgálatok bizonyították, hogy a magasabb rendű állatfajok felnőtt viselkedése ugyanolyan fejlődési folyamatban alakul ki, mint az embernél, s éppúgy a szülőktől származó befolyások játszanak benne szerepet. (Azt még nem tudjuk, hogy milyen kommunikációk közvetítik ezeket a befolyásokat, de azt igen, hogy az állatok közötti "üzenettovábbítás" képessége genetikailag kódolt, tehát öröklött.) Az állatok azonban kizárólag a magatartás "nyelvével" képesek kommunikálni.
• A tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy az evolúció során bekövetkező kiválasztódás előidézője a kommunikáció volt. Az információ tárolása, feldolgozása, áramlása a kommunikációs csatornákban minden élő sejtnek tulajdonsága. Az emberi öröklődés folytatta, felerősítette azt, ami elkezdődött az állati kommunikációban.
  Közismert biológiai törvényszerűség, hogy az ember fejlődésének embrionális szakasza nagyjából megismétli az evolúció évmilliós menetét.
  A születéssel kezdődő fejlődési szakaszban viszont már jelen vannak a kizárólag az emberre jellemző kommunikációs lehetőségek és képességek, azaz a fogalomalkotás és a nyelvi kód, amelynek segítségével minden egészséges gyermek meg tud tanulni beszélni. A beszélni-tudás előtt azonban a csecsemő éppúgy csak magatartásával és vokális hangadással tud üzenetet küldeni környezetéhez, mint az állatok. A beszélőszervek kódolási módját: a beszédhangokkal történő kódolást a természet határozta meg, a nyelvi kódok milyenségét viszont az ember, az emberi környezet, az objektív valóság szabadon formálja és változtatja.
  Abban a folyamatban, amelyben az egyes ember személyiséggé válik, a kommunikáló képességnek meghatározó jelentősége van. A társadalomba több-kevesebb sikerrel beilleszkedő ember (a szocializálódó egyén) esetében egyszerre eredmény a kommunikáló képesség kialakulása és fejlődése, ugyanakkor elengedhetetlen eszköz is a kommunikáló képesség a szocializáció folyamatában.
• A földön jelenleg is fellelhető primitív társadalmak gyakorlatának bizonysága szerint a kommunikáció igénye az őstársadalmak idején olyan szimbólum-rendszereket eredményezhetett, melyek lehetővé tették a két vagy néhány ember közötti üzenetváltáson túl nagyobb embercsoportok informálását is. A potenciális társadalmi viszonyból valóságos társadalmi viszony lesz, mely kapcsolatrendszer tartalmát kifejezni képes kommunikációra lett szüksége az embernek.
  A primitív népeknél ma is fontos üzeneteket közvetítenek a növényi szárakból, gyökerekből készített csomók, kagylófüzérek, kövekből, kavicsokból kirakott jelek, porba, földbe rajzolt ábrák, valamint a füstjelek (természetesen előbb "fel kellett találni" a tüzet!). Az üzenetek veszélyre, élelemszerzésre, közös munkára vagy harcra hívják fel a figyelmet, illetve szólítanak fel: azonban minden esetben cselekvésre buzdítanak. A legegyszerűbb cserekereskedelmet is kommunikáció vezérli: az erdőszélre rakott kókuszdió halom azt jelenti, hogy ebből feleslege van a közeli törzsnek, s ha mellette agyagedény jelenik meg egy idő után, egy másik törzs vagy csoport üzeni cserébe felajánlott eszközét.
  Azt még nem derítette fel a tudomány, hogy az ilyen módon történt üzenetközvetítések mellett rendelkezett-e már az ember a tagolt beszéd képességével is? Az azonban kétségtelen, hogy a mai primitív társadalmakban a nyelvi szerkezetek tükrözik a munkamegosztás differenciálódását. Pl.: a közmondások tartalmi és formai merevsége, állandósága az adott társadalom alapnormáit, értékrendjét kommunikálja generációról generációra. Angolában a mbundu nemzetség gyakorlatában a vitás ügyek eldöntésénél, a bíráskodásnál a vonatkozó közmondásnak csak az első szavával jelzik az "ítéletet", mégis mindenki megérti. Lassan változó társadalmi szervezetekben a kommunikációs szerkezetek betokosodnak, a szókapcsolatok évszázadokon keresztül ugyanazt jelentik.

Ettől függ, hogy mely kommunikációs formák intézményesülnek, milyen a nem technikai és a technikai kommunikáció aránya adott társadalmi fejlettségi szinten. Ugandában pl. a gandák királya csak a ranglétrán közvetlenül alatta elhelyezkedő főnöknek küldhet üzenetet, aki csak ugyanígy adhatja tovább stb. Elképzelhető, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az üzenet eljusson a törzs tagjaihoz. Ez megfelel a társadalmi mozgások lassúságának.

• A kommunikáció üzeneteinek (tartalmainak) rögzítési, a maradandóvátétel igénye először a rajzos (barlangrajzok, képírás), majd a jelrendszerében egyszerűsödő írásos (ékírás, szótagírás, végül a beszédhangoknak megfelelő betűírás) kommunikációs gyakorlatot eredményezte. Ez azonban a szóbeli kommunikáció egyeduralmát a társadalmi kommunikációs rendszerben nem tudta megváltoztatni. Az üzeneteket - ha rögzítették is írásban - csak élő szóval lehetett eljuttatni a tömegekhez, hiszen az emberek nem tudtak írni, olvasni. Másrészt nem is lehetett oly sok példányban lemásolni pl.: egy törvényt vagy földesúri rendelkezést. Maradt tehát a templom, meg a kisbíró a falu közepén, mint lehetséges kommunikációs szintér.
• A társadalmi szintű kommunikáció szempontjából is döntő jelentőségű az 1440-es évszám, amikor Gutenberg feltalálja a nyomtatást.
  Az írott szöveg nyomtatással történő sokszorosításának lehetősége forradalmasítja a kommunikációt mind az időtényező, mind a tömegesség, mind az írás tartalmának és terjedelmének tekintetében.
  Európában ebben az időben kezdenek a kapitalista társadalmi rendszerek alapjai kialakulni, s az egyre gyorsuló kapitalista fejlődés teremti meg a gyors és aktuális információkat közvetíteni képes tömegkommunikáció igényét. Így 1609-ben Németországban jelenik meg az első sajtótermék, az első újság.
• Az utolsó 100 évben a tudományok (ezen belül is talán elsősorban a műszaki tudományok) és a technika nagymértékben felgyorsuló fejlődése szinte hihetetlen távlatokat nyitott a tömegkommunikáció és a technikai eszközökkel történő személyközi kommunikáció előtt.
• 1892-ben Puskás Tivadar feltalálja a körtelefont, a rádió ősét. Az 1920-as években a rádiózás már nem számít "csodának".
  1895: a francia Lumiere fivérek szalagra rögzítik az első mozgóképsort.
  A 20.sz. első felében a mozi már általános szórakozási és információhordozó eszköz.
  1920-ban vált lehetővé az elektronikus képbontás, illetve a képek tömeges sugárzása, a televíziós adás és vétel.
  Az elmúlt 100 év találmányai közül a kommunikáció szempontjából a fontosabbak még: a szikratávíró, telefon, számítógépek és számítógéprendszerek, videofon stb. bizonyítják, hogy az elidegenedés, az egocentrizmus növekvő, társadalmi méretű problémája mellett egyidejűleg az emberi kapcsolatteremtésnek olyan lehetőségei váltak valóssággá, melyek 100 évvel ezelőtt még a legmerészebb feltételezések között sem szerepeltek. Közeli és távolabbi jövőnket ugyanez a gyorsulás fogja jellemezni. ezért beszélünk manapság információrobbanásról. A 21. sz. emberének olyan tömegű információra lesz szüksége, amelynek tárolására és feldolgozására az emberi agy képtelen. "Csak" egyre képes: olyan gépeket alkotni, amelyek ezt a feladatot megoldják.

A kapitalizmus kialakulásáig jellemző

• a társadalmi kommunikációs rendszer statikus jellege;
• a társadalmi ellentéteket kiegyenlítő, emberi közösségeket integráló szerepe;
• a kommunikáció mikroszerkezeteinek betokosodása.

A kapitalizmus kialakulását követi

• az ipari forradalom igen nagy szerephez juttatja az energetikai mozgásokat vezérlő társadalmi információkat;
• a munkásságnak - mint új társadalmi tényezőnek - társadalmi integrációjához az új értékek és normák új típusú közvetítő rendszerére van szüksége;
• a munkafolyamatokban uralkodó gazdasági kényszer elvárásainak közvetítése rugalmasabb kommunikációs mintákat alakít ki;
• a régi feudális közösségek "védelméből" az egyén felszabadul, ugyanakkor kezdetben egyedül marad, az eddiginél sokkal többrétű társadalmi szerepet kell megtanulnia, melyhez igen hatékony társadalmi kommunikációs rendszerre van szükség;
• az intenzív társadalmi mobilitás olyan társadalmi rétegeket és csoportokat hoz egymással kapcsolatba, amelyek eddig sohasem találkoztak, de az új helyzetben hatékony kommunikációt kell egymással folytatniuk;
• a nemzetállamok létrejöttével nemzeti nyelvek alakulnak ki, amelyek mintegy keretbe foglalják az egymás mellett létező kommunikációs rendszereket;
• létrejön a liberalista parlamentarizmus, mint társadalmi irányítási forma, ez pedig feltételezi a politikai információkat (és egyéb információkat is) hatékonyan közvetíteni képes kommunikációs rendszert.