Húszegynéhány gyermek várakozik arra, hogy Szűcs László és Szitányi Zsuzsa barlangászok elmozdítsák a fedlapot, s ezzel megnyissák a gyógyulás járatait. Buksijukon fejlámpás sisak, testükön vízhatlan overall, lábukon kényelmes edzőcipő vagy gumicsizma. Van, aki most először járja be a legkönnyebb fokozatúnak számító útvonalat, sokan viszont már hónapok óta, minden szombaton itt vannak. S mióta ide járnak, egyre kevésbé gyötrik őket a betegség kellemetlen tünetei.

Előre
Szitányi Zsuzsa és Szűcs László szakavatott, rövid utasításokkal terelik a gyerekeket előre. A feladat emberpróbáló: szűk réseken kell átbújniuk, magasabb helyekre kell föltornázniuk magukat, csúszva-mászva kell haladniuk, meredek lejtőn kell nadrágféken leereszkedniük. Itt nem az ember, hanem a természet uralkodik. Minden mozdulatot gondosan meg kell tervezni, hogy az a lehető leggazdaságosabban, legpontosabban, legcélszerűbben szolgálja az előre jutást.

Sajátos ajándék
A kezdő útvonal négyszáz métere is több órát vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt a gyerekek minden izomcsoportja maximális aktivitással mozog. Nem idegen ez tőlük, hiszen éppúgy mozgásra születtek, mint egészséges társaik. Ám míg odafönn, a civilizációban jobbára csak szomorú szemlélői mások önfeledt sportolásának, addig idelenn ők is képessé válnak a komoly próbatételre. Felszabadító köhintés se hangzik - ez a karsztbarlang ajándéka. Sajátos klíma uralkodik itt évezredek óta: a relatív páratartalom közel 100 százalék, nincs por és egyéb allergén, s a csepegő vízből magas kalciumtartalmú részecskék jutnak a levegőbe, hogy belélegezve oldják a felsőlégutakban letapadt váladékot.

Fokról fokra
Lélegzet és mozdulat tökéletes összhangjában gyógyul test és pszichikum. A megsebzett önbecsülés, az odafent megroppant önbizalom lassacskán erőre kap. A gyermekek "csak" azt teszik, amit ösztöneik és a kiválóan kiképzett, nagy tapasztalatú szakemberek diktálnak nekik. Közben pedig sejtjeik milliói regenerálódnak észrevétlen. Figyelmüket leköti a terep, a mozdulatok koordinálása, tudatukat betölti a kaland kellemes izgalma, mialatt légzőszerveik, mozgási szervrendszerük fokról fokra, mozdulatról mozdulatra erősödik. Olyanok, mint a kis kincskeresők, akik - vállalva minden akadályt - megtalálják a legdrágábbat: az egészségüket.

Oxigén
A program öt évvel ezelőtt indult, s azóta számtalan 5-18 éves gyermek nyerte vissza teste és lelke fölötti uralmát.
A barlangterápiát - meséli Szitányi Zsuzsa - már régóta alkalmazzák a különféle légúti megbetegedések kezelésében. A kiépített barlangokban a betegek általában pihenőkúrát vesznek, légzőgyakorlatokat sajátítanak el. Ennek is óriási a terápiás haszna, ám mi úgy gondoltuk, a barlang adta lehetőségeket jobban ki lehetne használni. Programunk azon a tényen alapszik, hogy fizikai terhelés hatására a légzőszervek is fokozott munkára kényszerülnek, hiszen a szervezetnek nagyobb oxigénáramlásra van szüksége. A barlang klímája lehetővé teszi az asztmás szervezet terhelését is.

Egyre nehezebb
A barlangban több útvonalat jelöltek ki a szakemberek. A kezdők az úgynevezett óvodás túravonalat járják végig.
Általában húsz alkalom kell ahhoz, hogy a gyereket nehezebb terepre vigyük - mondja Szűcs László. - Minden felsőbb fokozat, komolyabb fizikai erőnlétet, nagyobb önfegyelmet, önkontrollt követel az előzőnél. A gyerekek közül sokan törekszenek arra, hogy a magasabb fokozatú túrázók közé tartozhassanak, ezért állhatatosan járnak hétről hétre. Végül is a saját akaratuk, az egészséges becsvágyuk tereli ide őket, ami a legnagyobb hajtóerő.

Táltosok
A Ferenc-hegyi-barlangban hetente egyszer kalandozhatnak a légúti megbetegedéssel küszködő gyerekek.
A kezdő túra is olyan komoly, hogy többször nem bírnák. Érdekes megfigyelni, hogy közöttük is milyen különbségek vannak eleinte. Minden csoportban akad néhány őstehetség, akinek szinte utasítást sem kell adnom. Fölméri a terepet, és tudatosan megtervezi, miként küzdje le az akadályt. Bámulatos, amint a fejben megszületett elhatározása, terve megvalósul a mozdulataiban. Sok kicsi viszont eleinte olyan esetlen, mint egy kis krumpliszsák. Nem csoda, hiszen eddig el volt zárva az aktív mozgástól, így nem tanulhatta meg, miként uralja a testét. Már több hete jár, és nem látok fejlődést, aztán egyszer csak megtáltosodik és fantasztikus amit produkál egyik pillanatról a másikra.

Biztonságban
Már az első túra után érezhető a barlangban végzett mozgás jótékony hatása. Minden további alkalom növeli az esélyt a teljes gyógyulásra. Az Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápia Egyesület munkatársai mindig a gyerekek diktálta tempóban haladnak a csoporttal. A túrát több pihenő szakítja meg, és ilyenkor a srácok megbeszélhetik egymással és a felnőttekkel a tapasztalatokat, megoszthatják az élményeiket. Nem mellékes az sem, hogy a barlang a természettudományos ismeretek közvetítésének jelentős forrása. Olyan információkhoz juthatnak itt a gyerkőcök, amelyek nem hangzanak el az iskolában. Ez a tudás szintén növeli az önbecsülésüket. A barlangászás olyan sport, amely nem igényel hosszú előtanulmányokat, részletesen begyakorolt mozgásokat. A gyerekek biztonságérzetét növeli a barlangász felnőttek magabiztos szakértelme, kiegyensúlyozottsága, szívélyessége.

Családostul
"Polgári" végzettsége szerint a programvezető Zsuzsa gyógyszerész és asztmanővér. László és Beregi Miklós barlangász. A csoportot rajtuk kívül több barlangász felnőtt is kíséri. S ha már a felnőtteknél tartunk: igen sok szülő vállalkozik arra, hogy gyermekével maga is átélje a barlang nyújtotta kaland csodáját.
Tapasztaljuk, hogy a szülők és a gyerekek kapcsolata is javul, ha a felnőtt szintén velünk túrázik. Az édesanya, édesapa egyrészt tapasztalja, hogy a beteges gyermek odalent semmilyen tünetet nem mutat, ezért a szülő reményt lát a gyógyulásra. Mindez erősíti kettejük kötelékét, "cinkosokká" válnak a terápiában. Másrészt a szabadidő közös eltöltése óriási élményeket nyújt mindkettejüknek.

Külvilág
Ismét nyílik a fedlap: a túrázók visszatérnek. Arcukon jóleső fáradtság, öröm. Megint gazdagabbak lettek néhány felismeréssel önmagukról. Egy hetedikes kislány már jó ideje járja a barlangot, s azóta minden tekintetben jobban érzi magát. Különösen büszke arra, hogy az osztálytársai, a tanárai is elismeréssel néznek rá.
A testnevelő tanárom meglepődve jegyezte meg, hogy nagyon sokat ügyesedtem. Elmondtam neki, hogy barlangászni járok. A többiek sokat kérdezgetnek, milyen érzés egy ilyen helyen lenni, nem félek-e, mennyire nehéz a túra. Mindenkinek csak azt mondom, hogy nagyon jól érzem magam ott lenn, és amióta járok, azóta sokkal többnek érzem magam.