|
 1938-ban látott napvilágot az egyik gyógyszergyár laboratóriumában a lizergsav-dietilamid. Ez az anyarozs hatóanyagából, a lizergsavból szintetikusan előállított szer majd mindegyik érzékszerv működésében súlyos zavarokat okoz, akárcsak a pszichés funkciókban is.
Az LSD-t szájon át vagy ritkán más kábító-szerekkel együtt feloldva vénásan adagolják. Európában szinte kizárólag LSD-bélyegként, az USA-ban folyadék illetve tabletta vagy kapszula formájában fordul elő. Ezen kívül ismert még kockacukorban, itatóspapíron, egyéb nagy nedvszívóképességű papíron (mini, vagy mikro tripp), filc darabon. Az LSD-bélyeg lényegesen kisebb, mint a postai bélyeg, ábrája különleges, sokszor játékos.
A fogyasztó látási, hallási, tapintási illúziókat él át, és csökken a képessége, hogy különbséget tegyen önmaga és a környezete között. A trip, trinyó, lecsó, acid ( vagy nevezzük csak egyszerűen bélyegnek, esetleg LSD-nek ) beszedése után pupillatágulat, szapora pulzus, magas testhőmérséklet és vérnyomás, a vércukorszint emelkedése tapasztalható. Körülbelül egy óra múlva színes látási hallucinációk keletkeznek, a jól megismert tárgyakat, személyeket torzultan, megváltozott formában érzékelik. Előfordulhatnak félelmetes víziók is, a személyiség elvesztése vagy szétesése, az időben és térben való tájékozatlanság, erős izgatottság. Igen gyakori, hogy LSD hatására az ember önmagát kívülről látja. Ezek a hallucinációk még hetekkel az utolsó adag bevétele után is jelentkezheztnek, vagyis az anyag hatása bizonytalan időn belül visszaköszönhet. Ez a flash, vagy flashback.
A rendszeres LSD szedés veszélye, hogy a drog hatása alatt már nem gondolják át a fogyasztók, hogy mit cselekszenek. Az LSD-ről egyébként azt tartják, hogy mindenre képes pozitív és negatív értelemben is, az anyag mennyiségétől és a használó személyiségétől függően. Előfordult már olyan, hogy valaki az első LSD élménye után tudathasadásos állapotba került, de a félelmek, pánikbetegség és a depresszió sem ritka tünetek. Az LSD rabjai között különösen gyakori a szerencsétlenség vagy az öngyilkosság, valamint a kábulatban bekövetkezett halálos baleset. A legtöbbször előforduló az ablakból való kizuhanás vagy kilépés. Előfordult már, hogy valaki azt hitte magáról, hogy tud a vízen járni és kilépett a hajóról vagy a csónakból, amin utazott. De volt olyan eset is, amikor valaki azt hitte, tud repülni és teljes nyugalommal lépett ki egy felhőkarcoló ablakán. Esetleg kialakulhat a mindenhatóság érzése: a superman-komplexus is.
Az LSD-nek egyetlen "kedvező" tulajdonsága van: nem alakul ki klasszikus lelki függőség, csak a tolerancia, de az rendkívül gyorsan. Hallucinogén hatását 30-45 percen belül fejti ki, legnagyobb részét a vese és a máj feldolgozza, a maradékot a szervezet 8-12 órán belül kiválasztja. Néhány "utazás" után már rendkívül nagy adagok sem váltják ki a víziókat, így a rendszeres LSD-élvezők is kénytelenek hosszabb-rövidebb szüneteket tartani. Ez a kényszerszünet ahhoz szükséges, hogy a tolerancia javuljon és az LSD-hatást élvezni tudják. Az LSD nedvesség és hő hatására könnyen bomlik. Ezek a bomlástermékek nem változtatják meg az LSD tulajdonságait, egyet azonban igen: a színét. Minél több az áruban a bomlástermék, annál színesebb. Ezért az eladók vagy dealerek pontosan tudják, hogy az új árut mindig könnyebb eladni, mint a régit és a különböző színű anyagokat igyekeznek új áruként eladni esetenként más névvel, így lett kitalálva pl. az acid, a microdot. Az LSD iránti igényt kihasználva vegyészek tudatosan állítottak elő a nagy üzlet reményében hallucinációkat keltő kémiai anyagokat. Ilyen pl. az STP, DMT vagy a PCP. Az STP rövidítés, mely a Scientifically Treated Petroleum (Tudományosan Kezelt Petroleum) gúnynév kezdőbetűiből született. A szer hatása kis adagban a meszkalinéhoz hasonló, de nagy adagban már LSD-hatást mutat.
Egy másik ilyen anyag a DMT, a dimetiltriptamin. Hatása jellegzetes LSD-hatás, de csak rövid ideig tart. Az igen erős, színes víziók a szer injekcióban történő beadása után nagyon hamar keletkeznek. De hiába ez a nagy rohanás, az LSD első prófétája, Learey már az LSD-t is korszerűtlennek tartotta. Szerinte a jövő nem a kábítószereké, hanem az elektromos agystimulátoré.
 A PCP-t bár hallucinogénként árulják - olyan neveken, mint angyalpor, szupersav, Peace Pill - valójában érzéstelenítő. Okoz hallucinációkat, de használója főként a kilépek-a-testemből érzést gyakorolhatja. A PCP is a zugvegyészet terméke, ezért mindig fennáll a szennyezettség veszélye. Oldat vagy tabletta formájában vehető be, de a leggyakoribb, hogy cigarettában szívják el, vagy orron át szippantják be. Kis adagban megszünteti a fájdalomérzetet, de enyhe részegséget is nyújthat. Az idő korlátok ismét eltolódnak, a mozgás lelassul, az érzékelés tompává válik. A rendszeres fogyasztóknál előfordulhatnak paranoid tünetek, illetve agresszív viselkedés. Mivel blokkolja a fájdalomérzékelő sejteket, a PCP-epizódok önkárosító baleseteket is eredményezhetnek. A PCP-fogyasztó nem képes figyelemmel kísérni a droghatás alatti állapotát és ezekre az esetekre visszaemlékezni sem tud. Túladagolása izomgörcsöket, kómát idézhet elő, súlyos esetben szív vagy tüdőbénulást okozhat.
Az LSD (lizergsav-dietilamin) az egyike a legaktívabb hallucinogén hatást kiváltó szereknek. A hatása rendkívül széles, főleg a használó tudata és tudatalattija határozza meg a szer hatását. Az LSD olyan pszichikus reakciókat vált ki, amelyek akár az őrületbe vagy a halálba kergethetik a drogost.
Történelem:
Az LSD-t 1938-ban állították elő először Svájcban, ahol Albert Hoffman, a Sandoz gyógyszergyár egyik vegyésze a rozson élő gombák kutatásával foglalkozott. Felfedezte, hogy az egyik élősködő gomba (anyarozs) érdekes anyagokat tartalmaz, melyek lizergsav-származékok voltak. Ebbõl állította elő az LSD-t.
Az orvosok serkentőszerként alkalmazták az 1920-as évektől fogva. 1943-ban fedezte fel Hoffman, hogy hallucinogén hatása van. Az LSD-t szabadon forgalmazták a boltokban az 1960-as évekig, s főleg pszichiátriai kezeléseknél alkalmazták. Akkoriban úgy hitték az orvosok, hogy a skizofréniás és paranoiás rohamok ellen kiválóan alkalmazható. Később csak orvosi receptre lehetett hozzájutni. Számos költő, író és művész rendszeresen használt LSD-t, széles körben azonban csak a hippikorszakban vált népszerűvé. A szert a 60-as évek végén betiltották, mivel többen öngyilkosságot követtek el, és sokan kerültek kórházba az LSD használata miatt.
 A 90-es évekig az LSD "népszerűsége" erősen csökkent, de a house, techno, rave diszkók megjelenésével a kereslet ismét erősödni kezdett.
Az LSD gyártása:
Formái: tabletta, kapszula, hatóanyaggal átitatott bélyeg.
A bélyeg laboratóriumokban készül. Két fő fázisa van a készítésének: először magát a bélyeget készítik el: perforálják a papírlapot, ábrát nyomtatnak rá. A második fázisban az LSD-ből meghatározott töménységű oldatot készítenek, majd ebbe az oldatba merítik bele a bélyegeket. Felismerhető, mert a bélyegen nincs portóérték és kis méretű. Az LSD nemcsak a hatása miatt veszélyes, hanem azért is, mert az oldat tisztasága nem garantált. Gyakran előfordul, hogy mindenféle szennyezőanyag kerül az oldatba, ami akár halált is okozhat. A kábítószerkereskedők sem tudják a piacon levő "anyag" hatóanyagmennyiségét, így a fogyasztó zsákbamacskát vásárol, ha bélyeget vesz.
 Az LSD hatásai:
A bélyeg megnyalásával a hatóanyag a szájpadlás és a nyelv hajszálerein keresztül kerül a vérbe. Intravénásan is lehet adagolni, de nehéz elkészíteni a megfelelő adagot. A hatás kb. 1 óra múlva jelentkezik és 10-12 órán át tart. Ezt a 10-12 órát trip-nek vagy utazásnak nevezik. A trip után kb. 1 nap kell a teljes regenerálódáshoz. Az LSD rendkívül veszélyes kábítószer. A veszélye nem a függőség kialakulásában van, hanem a hatásában. Az LSD pszichedelikus típusú drog, tehát az emberi tudatot módosítja, így rendkívül erős hallucinogén hatása van.
A trip:
A trip a pszichedelikus utazás neve. Azért utazás, mert a tudat egy teljesen más dimenzióba kapcsol át. Az utazás rendszerint vezetővel történik. A vezető feladata, hogy vigyázzon az utazóra, nehogy kárt tegyen valamiben vagy valakiben, esetleg önmagában. Az ő feladata a bad trip felismerése és az utazás kontrollálása. Nagyon fontos a környezet megválasztása, mivel a képek, a színek, a mozgás és a hangok mind-mind meghatározó élményt jelenthetnek a drogos számára.
Általában sötét és nyugodt helyeket választanak, kerülik az utcai zajokat, laza ruhákat vesznek fel, és tiszta vizet isznak, hogy kerüljék a káros reakciókat. Fontos a jó zene, ami ízléstől függően változik. Lehet hallgatni meditatív zenéket, a természet hangjait vagy pszichedelikus rockzenét.
Flashback: 
Óriási veszélyt jelent az úgynevezett flashback. A flashback a trip ismételt átélése egy teljesen szokványos időpontban. Ez kb. annyit jelent, hogy mész az utcán és jön a flashback, te pedig 1-2 percig kikapcsolsz és átéled azt az élményt, amit annak idején a tripen. A flashback hatása jóval gyengébb, mint a trip, érzelmi hullámzás, egyensúlyzavar lép fel, illetve az érzékelés változik meg. A valóság elmosódik esetleg megszűnik, álomszerű állapotba kerül a flashback résztvevője. Néha átélhető a trip teljes intenzitásában is. A flashback bármikor beüthet, a trip után 2 nappal vagy akár két évvel később is.
Az LSD-nek rendkívül sokfajta hatása van, főleg az ember belső pszichikai állapotától függ, hogy milyen reakciót vált ki a szer, de a környezetnek is jelentős szerepe van. Befolyásolja a légzést, fokozza az éberséget, növeli a vérnyomást és a szívverést. Előfordulhat remegés, verejtékezés, fejfájás, rosszullét, hányás.
Pszichológiai hatások:
A hatások élménykategóriákba sorolhatóak Pahnke és Richards kutatásai alapján. Az élmények kialakulása a környezettől, a tapasztalattól és a szellemi fejlettségtől függenek.
-Pszichotikus reakciók (rettegés)
Az első élménycsoport a legrettenetesebb. A trip során az utazót iszonyatos rettegés keríti a hatalmába. A tudatalatti gondolatok teljes erővel törnek a felszínre. Az elfojtott negatív élmények szinte az őrületbe kergetik a drogost. Jellemző, hogy démonok, vagy szellemek üldözik az utazót. Volt olyan, akit apró fekete manók üldöztek, ott voltak körülötte, a fülébe súgtak dolgokat, és úgy érezte meg is érintik, közben a srác iszonyatosan rettegett és a szíve 160-on pörgött. Olyan hallucinációk látomások és víziók alakulnak ki, amelyek elől gyakran csak az öngyilkosságba menekülés az egyetlen megoldás, mivel az élményt valószerűnek éli meg a drogos. Mindenki álmodott már úgy, mintha valóságosan megtörtént volna vele minden. Míg alvás közben biztonságban vagyunk, addig a trip közben a drogos fizikailag aktív, csak a gondolatai bolondultak meg. Ezért fordulhat elő, hogy valaki a tizedik emeletről zárt ablakon keresztül próbál meg repülni, vagy fél kézzel megpróbál megfékezni egy kamiont az út közepén.
 -Bad trip
A bad trip egy rosszul előkészített utazás. Az utas ideges, feszült, fél a drog hatásától ezért a szer erős negatív ingereket vált ki. Nem alakul ki a rettegés, viszont úgynevezett "félelemmérgezés" jelentkezik, mivel a bad trip jellemzője a mindentől való félelem. Főleg akkor alakul ki, ha az utazni vágyó nem bízik a szerben, illetve önmagában. Gyakori oka a bad tripnek a félelem illetve a belső konfliktusok. Gyakran félnek a haláltól illetve a megőrüléstől. Mindkét esetben el kell fogadni azt, hogy benne van a pakliban ez is, ekkor esély van a trip ellenőrzésére. Ha a drogos kezéből kicsúszik az irányítás és nincs a közelben vezető, akkor akár balesettel vagy öngyilkossággal is végződhet a trip. Semmiképpen sem szabad a tripet a halál irányába kormányozni, mivel elképzelhető, hogy a drogos meghal. A bad tripből csak erős önkontrollal lehet kijönni. Előfordulhat olyan negatív gondolatörvény, amelybe belekerülve egymást követik a negatív gondolatok.
-Pszichodinamikus élmények
A tudatalatti gondolatok bújnak elő ebben a típusú tripben. Az utazó átéli azokat az élményeit újra, amelyek mély benyomásokat tettek rá, valamint előkerülnek olyan emlékek, amelyekre már csak nyomokban emlékszik. Erős érzelmi hullámzás jellemezheti az utazót attól függően, hogy éppen milyen emlékkép vetül ki a tudatában.
-Kognitív élmények
Egy olyan "megvilágosult" tudatállapot, amelyben a gondolatok szinte borotvaélesek, főként képi gondolatok jellemzik ezt a fajta utazást, mivel a gondolkodás rendkívül felgyorsul. Gyakran kísérik érzelmi reakciók a tudat felpörgését.
-Esztétikai élmények 
Az érzékszervek működése változik meg. A látás, hallás, szaglás, tapintás annyira felerősödik, hogy olyan apró részletek is feltűnnek, amelyeket addig észre sem vett az ember. Ilyenkor a hangoknak rendkívüli jelentőségük van, hiszen rögtön megtalálják az utazó tudatát.
-Vallásos és transzcendens élmények
A legritkább trip, mivel nagyon mély és elvont gondolkodást igényel az utazótól. A trip során mérhetetlen béke és nyugalom árasztja el a drogost, úgy érzi eggyé válik az univerzummal, egész lényét átjárja a szeretet és a megértés. Leginkább a buddhista mély meditációhoz lehetne hasonlítani ezt az állapotot. A tudat lecsendesül, a szellem megnyugszik, a test eggyé válik a világegyetemmel. Rendkívül kevesen jutnak el erre a szintre, de akiknek sikerül, azok általában gyökeresen változtatnak életmódjukon, abbahagyják a drogozást, elmennek tanítani vagy beállnak szerzetesnek. Ma már számos helyen lehet tanulni meditatív technikákat, sok könyv is jelent meg a témában. LSD nélkül is elérhető ez az állapot, csak kitartó gyakorlás szükséges hozzá
|
Történelem:
 A pszichedelikus gombafajták használata egyidős az emberiséggel. Számos régészeti lelet utal ezeknek a gombáknak a használatára. Afrikai barlangok falain gombafejű, emberszerű lények rajzait találták. A szibériai sámánok kedvelt segédeszköze volt a légyölő galóca (Amanita muscaria), amely megnyitotta előttük az utat a szellemek világába. Közismert az ősi dél-amerikai indián törzsek (aztékok, toltékok, maják) vonzódása a "szent varázsgombákhoz", melyeket gyakran használtak vallásos-mágikus szertartásaikhoz. Az aztékoknál külön istene volt a pszichedelikus növényeknek: Xochipilli, a virágok istene, a "virágos álmok védelmezője". A spanyolok, amint meghódították a kontinenset, betíltották a varázsgombák használatát, mivel úgy gondolták, e növények hatása nem lehet más, csak az ördög műve. Az inkvizíció tiltása azonban nem bizonyult hatékonynak, egyes törzsek varázslói még most, a XX. században is használják ezeket a gombákat. Ezek a szertartások a nyugati világ előtt rejtve maradtak egészen 1955-ig, amikor R. Gordon Wasson és barátja, Allan Richardson fotográfus mexikói tartózkodásuk során részt vettek egy igazi sámáni szertartáson, ahol maguk is elfogyasztották az indiánok szent gombáját. Lenyűgöző tapasztalataikról a Life hasábjain számoltak be. A pszichedelikus mozgalom beköszöntével a varázsgombák az LSD-vel együtt széles körben elterjedtek. Albert Hoffmann (az LSD felfedezője) 1958-ban különítette el a varázsgombák két fő hatóanyagát, a pszilocibint és a pszilocint, később ezeket a molekulákat mesterségesen is előállították. A varázsgombák használata napjainkban is él; sokan saját fogyasztásra, otthonukban termesztik őket. Hollandiában a varázsgombák kvázi legálisan kaphatóak az erre szakosodott boltokban (ami kissé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gombáknak a hatása Iényegében megegyezik az LSD-ével, ami még Hollandiában is illegális).
Kémia:
A pszichedelikus gombafajták fő hatóanyagai a pszilocibin, a pszilocin, illetve kisebb mértékben a baeocisztin és a norbaeocisztin. Az egyes gombafajokban eltérő ezeknek az anyagoknak a megoszlása. A pszilocin eléggé instabil vegyület, hamar elbomlik (a gomba elszáradásával mindenképp), ezzel szemben a pszilocibin akár évekig is stabil marad (egy 1 15 éves gombából származó mintában találtak belőle egy kisebb mennyiséget). Az emberi szervezetben a pszilocibin pszilocinra bomlik le és ilyen alakban fejti ki hatását. Mindkét anyag a triptaminok családjába tartozik és nagy hasonlóságot mutat az agy szerotonin nevezetű neurotranszmitterével. Pszilocinból a halálos adag az effektív (hatásos) dózis 4l -szerese (ugyanez az érték az A-vitaminra 9637, az LSD-re 4816, az aszpirinre 199, a nikotinra pedig 21). A gombák a pszichedelikus hatóanyagokon kívül számos más vegyületet is tartalmaznak, ezek egyes gombafajok esetében mérgezést, rosszullétet okozhatnak.
A leggyakrabban használt pszichedelikus gombafajták a következők:
Panaeolus sphinctrinus subbalteatus (benanosis); Psilocybe baeocystis, caerulescens, cyanescens, mexicana, pelliculosa, semilanceata, stuntzii; Stropharia (Psilocybe) cubensis. Néhányan próbálkoztak már a szibériai sámánok gombájával, az Amanita muscariával (Iégyölő galóca) is, de ez veszélyes dolog. Az Amanita muscaria nem pszilocibint, hanem gombaatropint, bufotenint vagy muscimolt tartalmaz. Egy másik gyakori amanita faj, az Amanita phalloides (gyilkos galóca) felelős a gombamérgezések jelentős száza benne lévő phallidin halálos kimenetelű májkárosodást okoz.
Fogyasztás, tárolás:
A friss gomba ehető nyersen (tipikus gombaíze van), rakható pizzára, készíthető belőle tea, megszárítva és ledarálva keverhető kakaóporral, stb. de vigyázni kell vele, mert magas hőmérsékleten a pszichoaktív hatóanyagok lebomlanak. Egyes források szerint a tejtermékek, illetve a kálcium tartalmú ételek nem jönnek ki jól a pszilocibinnel, keverésük veszélyes lehet (az aztékok valószínűleg nem véletlenül böjtöltek a varázsgomba elfogyasztása előtt). Ha a gombákat megszárítják, száraz, levegőtől és fénytől védett helyen legkevesebb egy évig megőrzik hatóerejüket. A szárított gombákat néha porrá őrlik, és így keverik bele valamilyen ételbe.
Hatás:
Mind a fiziológiai, mind a pszichikai hatások nagyjából megegyeznek az LSD-nél írottakkal. A hatás első jelei rendszerint elfogyasztás után 10-20 perccel jelentkeznek: furcsa, vicces dolgok juthatnak a használó eszébe, nagyfokú nyugalom vagy épp ellenkezőleg, jelentős aktivitás léphet fel. Nem sokkal ezután a használó úgy érzi, mintha "katapultálták volna", és elindul "felfelé". Ebben az időszakban jelentkezhet a rosszullét, ha a gombákat nem rágták el rendesen, vagy ha a pszilocibin interferál, valamilyen étellel a gyomorban (a trip előtt célszerű böjtölni vagy csak könnyű ételeket enni). Az elfogyasztás után kb. 40 perccel kezdődnek a hallucinációk, lehunyt szemmel kezdenek kivehetővé válni a minták, spirálisok, ide-oda mozgó színes "pixelek". 70 perc elteltével az utazó általában már mélyen benne jár a tripben, a legerősebb hatásokat (peak) a 130 perc körül éri el. A visszatérés a 300 perc körül esedékes, az utazó ilyenkor kezd visszaemlékezni arra, ki is ő és mit keres a Földön. A trip 6 óra leteltével véget ér, a befolyásoltság érzete azonban napokig, sőt hetekig is eltarthat.
A friss gombák a pszichedelikus hatás szempontjából jobbak a szárítottaknál (bár ezt egyesek vitatják). Ha a gombákat nem rágják el alaposan (a rostok egyben maradnak), illetve ha a fogyasztó érzékeny a gomba valamelyik alkotóelemére, akkor felléphet enyhe rosszullét. A pszichikai hatásokról eltérőek a vélemények, sokak szerint a gombák "természetesebbek, jobban összekötnek a Földdel", továbbá az élmény finomabb, "lekerekítettebb" és vizuálisabb is, mint az LSD-nél. A pontosabb megvilágítás kedvéért következzék egy - kissé talán elfogult - részlet a Psylocibe Mushroom FAQ-ból:
-"A pszilocibin egyszerűen pazar. Több pszichoaktív drogot is kipróbáltam már életem során, köztük a hasist, az LSD-t és a pszilocibint is. A hasis nekem általában nem jön be – félálomszerű állapotba küld, hülye gondolatokat kelt a fejemben és kissé elszállt hangzást kölcsönöz a zenének. Az LSD sem tetszik igazán, talán alacsony dózisok esetén megállja a helyét {partykon, vagy ilyesmi). A magas dózisok nekem túl durvák. Az acid felnyitja az fejedet: főszerepben te és az agyad, mindez 12 órán keresztül. Minden érzékletet ezerszeresére nagyít, egyszerűen túl - intenzív. Intenzív, ez a jó szó rá. Az LSD hatása alatt gyakran éreztem úgy magam; mintha elmerülnék valamiféle kemikáliában, valami annyira tiszta és hatékony anyagban, aminek egyszerűen nincs helye a természetben. Az LSD túlságosan steril, túlságosan tiszta. Egy 12 órás acid-fürdő igazán fárasztó, mind fizikailag, mind mentálisan. A pszilocibin azonban... tökéletes. Kirándulás a szellemvilágban... látomások, utazások és lenyűgöző mentális hallucinációk... A gomba közvetlen ISDN-kapcsolatot biztosít a földanyához, megbocsátó, finom anyag. Hatása alatt hallod a bolygó énekét és a gomba szellemének hangját. A gomba a természet gyermeke, nem, .kötődik a Földön élő emberek cselekedeteihez, sorsához. Általa a tested kikapcsolódik az áramkörből, gyakran el is felejted, hogy egyáltalán létezik. Hat óra - nem túl kevés, nem is túl sok: ideális."
Veszélyek:
 Akárcsak a többi pszichedelikus szer, a varázsgombák is nagy veszélyeket rejtenek magukban. Ugyanúgy okozhatnak bad trippeket, pszichotikus reakciókat is, miként az LSD. Amit Timothy Leary az LSD-vel kapcsolatban megfogalmazott, itt is érvényes:
"Az acid nem való mindenkinek... csak az egészséges, vidám, jó humorérzékkel és önbizalommal rendelkező embereknek. Az, hogy valaki ehhez az ' elithez' tartozik-e, teljes mértékben az egyéni megítélés kérdése. Ha nem bízol magadban, az önkontrollodban, a rátermettségedben, nagyon kérlek, ne nyúlj ezekhez a szerekhez."
A pszichedelikus szerek "kinyitják az észlelés kapuit". Ezeket a kapukat, ha egyszer nyitva vannak, soha többé nem lehet teljesen bezárni. Éppen ezért e szerek használata nagyfokú felelősséggel jár. Ezek a szerek nem a szórakozást, a kikapcsolódást szolgálják, hanem az ember önmegismerésének máig ismert leghatékonyabb (és legveszélyesebb) eszközei.
Felkészülés az utazásra:
Ha valaki nem tud ellenállni a kísértésnek, és bele akar vágni egy "gomba-túrába", célszerű odafigyelnie a következőkre: A trip előtti napokban hagyjon fel a szokásos napi rutinjával, kapcsolódjon ki, olvasson, nézzen természetfilmeket, meditáljon, menjen ki az erdőbe. Ne egyen nehéz ételeket, vigyázzon a testi-lelki egyensúlyára. A trip napján nem árt a böjtölés. Gondosan ügyeljen a hely megválasztására, csökkentse minimálisra a kedvezőtlen külső behatások esélyét. Ha négy fal között szeretne utazni, takarítson ki és szellőztessen. Húzza ki a telefont, és előre mondja meg ismerőseinek, hogy ne keressék. Vegyen föl laza ruhákat, melegítőt, amitől könnyen meg tud szabadulni (ha akar). A trip során legyen hova lefeküdni (ágy, matrac, padló). Készítsen elő könnyű ételeket, italokat (vigyázzon, ne legyen bennük koffein vagy más nem kívánatos szer - legjobb a tiszta, friss víz). A friss virágok gyönyörűek és fantasztikus illatúak a trip alatt. Sötétítsen be, amennyire lehet, a trip vizuális része igazán jól a sötétben érvényesül.
 Trip és zene:
A zene egyike a jó tripek legfontosabb kellékeinek. A zene a trip alatt milliárdnyi módon befolyásolja a képzeletet, a hangok láthatóvá és érezhetővé válnak (pontosabban vizuális és érzelmi hallucinációkat keltenek), ezért egyáltalán nem mindegy, hogy valaki milyen zenét hallgat. Vannak zenekarok, akik direkt a pszichedelikus szerek hatásához illesztett zenét komponáltak. Íme az ide vonatkozó ajánlások a Psylocibe Mushroom FAQ-ból:
Ambient: Ashra Temple, John Cage, Cluster, Brian Eno, Robert Fripp, Steve Hillage, Daniel Lanois, Pink Floyd, David Toop & Max Eastley, Tangerine Dream, Tuu, Aphex Twin, James Bernard, FFWD, Future Sound of London (FSOL), Pete Namlook, The Orb, William Orbit, Seafeel, Sun Electric, Terre Thaemlitz.
Etno: Tradicionális népzenék, sámáni dobolás, didjeridoo vagy bármi olyan zene, amelynek vallásos extázis előidézése a célja (gregorián énekek, buddhista szerzetesek kántálása, stb.) A meditációs zenék különösen jók.
Minimálzene: Terry Riley, Steve Reich, Philip Glass, Lamonte Young "pszichoakusztikus" művei. Kizárólag ínyenceknek.
Csend: Vagy teljes csend, vagy a természet hangjai. Ez talán a legtökéletesebb tripzene. A hulló esőcseppek hangja felülmúl mindent, amivel az emberi faj valaha is előállt.
Ezeken kívül sokan nagyra értékelik a pszichedelikus rockzenét (Ozric Tentacles, Ship of Fools, Mandragora, Porcupine Tree, Hawkwind) és a pszichedelikus trance-t (Astral Projection, Hallucinogen, Doof, Cosmosis, Chakra & Edi Mis, Man With No Name, Etnica, The Infinity Project).
Az utazás:
Egy gomba-tripre ugyanazok a "szabályok" vonatkoznak, mint egy LSD-tripre. Célszerű előre elhatározni, hogy mit akar az utazó "odafent" csinálni (meditálni, leszállni az alvilágba, kikémlelni a jövőt, stb.). Ha valaki egyszer "feljutott", viszonylag könnyen elfeledkezhet arról, hogy a trip jellegét végső soron ő szabja meg, erre - vészhelyzetben - nem árt emlékeztetni. Különösen az első alkalmakkor gyakori, hogy a használó teljesen elfeledkezik magáról, és csak szájtátva bámulja a tudat birodalmát.
 A gombák keverése más drogokkal:
Az alkohol kábító hatása révén megnyugtat, elveheti az "élét" a tripnek, de le is gyengíti a hatást. A trip megszünteti a "berúgottságot". Nagy mennyiségű alkohol rosszullétet, hányást eredményezhet. A cannabis szívása felerősíti és meghosszabbítja a tripet (mások szerint leállítja, ez valószínűleg egyéntől függ). A gombák ecstasy-val való keverését "MX-rakétának" hívják (M: mushroom, X: ecstasy), ennek a kombinációnak hasonló hatása van, mint a "candyflipping-nek" (LSD+XTC), azaz a trip intenzitása erősen megnő. A trip alatt jólesik a dohányzás (már annak, aki szeret dohányozni). A többi pszichedelikus szer és a varázsgombák között kereszt-tolerancia áll fenn, ezért nincs értelme őket együtt fogyasztani. |
|
 Az ópium gyógyászati alkalmazásában fordulópontot jelentett, amikor 1806-ban Friedrich Wilhelm Adam Sertürner gyógyszerész előállította a máktokból az ópium fő hatóanyagát. Mivel az altató hatást tartotta az elsődlegesnek, ezért az anyagot 1811-ben a jó álmok istene, Morpheus után morfiumnak nevezte el, a mai szlengben viszont, mint MO, molyó, vagy a megtisztelő Miss Emma névvel illetik. A morfiumot ma már a száraz máktokból közvetlenül vonják ki. Ennek a mozzanatnak magyar vonatkozása is van, hiszen ezt az eljárást egy magyar gyógyszerész, Kabay János dolgozta ki.
A morfium már kis adagban csökkenti a nagyagy fájdalomingerekkel szembeni érzékenységét anélkül, hogy befolyásolná a perifériás idegek vezetési képességét, sebességét vagy az idegvégződések érzékenységét, észlelő képességét. A morfinista értelmi képessége - az egyre romló testi állapota ellenére - évekig változatlan maradhat.
A morfium hamar felkeltette az orvosok figyelmét. Ez fokozódott, amikor sikerült injekciós formában is előállítani. Gyorsan kiderült, hogy - különösen injekcióban adva - fájdalomcsillapító, köhögés csillapító és altatóhatása sokszorosan felülmúlja az ópiumét.
De: ha az orvos szükségesnek látja, hogy egy beteg morfiumot kapjon, akkor egy labilis idegállapotú, túl ingerlékeny, ideges, kiegyensúlyozatlan embernek néha már az első injekció után kialakulhat boldogság érzése, megfeledkezhet a jelen nehézségeiről, saját nyugtalanságáról, vagyis megjelenhet az eufória. Ez azonban nagyon rövid ideig tart és rendkívül erős lelki és fizikai függőséget alakíthat ki elsősorban fájdalomcsillapító hatása miatt. A morfium nagyon gyorsan beépül a sejtek anyagcsere-folyamataiba, olyannyira, hogy a sejtek számára olyan lesz, mint a víz vagy a só. Ha a beteg nem kapja meg a kért morfiumot, már elvonási tüneteket mutat, makacs álmatlanság gyötri, melyhez erős nyugtalanság társul. A beteg nem találja a helyét, mind idegesebb, ingerlékenyebb lesz, romlik a koncentrációkészségek, feledékeny lesz. Gyakori a hasmenés, a szívdobogás, az izzadás, a könnyezés. Félelemérzés támadhat, és impotencia alakulhat ki.
A morfium rabja tehát elsősorban ingerlékeny, lehangolt, depressziós. Emberkerülő lesz, közömbös önmagával és környezetével szemben. Nem veszi észre, hogy ördögi körbe került: mindazzal fokozott mértékben kellene szembenéznie, ami elől menekül. Lassanként teljesen beszűkül az akaratvilága, mivel csak egyet akar: megszerezni a morfiumot. Lelki élete más téren is szűkül, hiszen egyre fogy az önbizalma, kötelességtudása, csökken az intelligenciája, könnyelmű, hanyag lesz. Fizikai állapota olyan arányban romlik, amilyen mértékben nő drogszükséglete. Feltűnően sápadt, igen sovány, álmatlanságban szenved, fogai kiesnek, haja hullik. Gyakran érik izzadási rohamok, megbetegszik gyomor és bélrendszere, gondok lesznek a szívével és a szexuális életével is. A morfinista mind kevesebbet törődik külsejével, elhanyagolt, ápolatlan lesz. Végül már a drog sem hozza meg a kívánt belső harmóniát és csak a hiány okozta testi kínokat enyhíti ideig-óráig.
A morfinista úgy fejezi be életét, mint egy ópiumélvező: a teljes testi leromlottságban egy enyhe fertőzés is végezhet vele, vagy öngyilkos lesz, esetleg egy elmeosztályon öntudatlanul tengeti életét. Van visszaút is. Az elvonókúra nem könnyű, biztosan eredményes akkor lehet, ha a betegben is megvan az akarat a leszokásra. |
|
 Különböző elnevezésekkel fut a szlengben, úgy mint OP, tej, mákony, opi. Hosszú évszázadokig az ópium kivételével egyik ismert kábítószer sem szolgált gyógyszerül. Az ópium volt az egyetlen, amelynek történetében majd’ egyidősek az orvostörténeti, gyógyászati adatok az ópiumot tartalmazó növénynek, a máknak csodaszerként való használatával. És még egy érdekesség: az ópium az egyetlen drog, amelyet sohasem használtak kultikus célokra. A legtöbb kábítószert ugyanis a különböző növények hatásait jól megfigyelő és őrző papok, varázslók elsősorban a vallási szertartásokon, saját maguk és a résztvevők extázisának fokozására használták. A legtöbb drog titkát tehát csak a beavatottak, a papok, a varázslók ismerték. Kivétel talán egyedül a kokacserje levele volt.
Az ópium részletesebb használatáról az első adatok i.e. 1500-ból valók. A fájdalomcsillapító gyógyszerek történetét az ópium, pontosabban a máktej fájdalomcsillapító hatásának megismerésétől számíthatjuk. A régi görögöknél az első időkben varázsszer volt és nem gyógyszer, de később a görög és római orvosok már széles körben használják. A gyógyszerként használatos ópiumot azonban sosem szívták, mindig csak szájon át vették be. Az eufórizáló hatás így lassabban és kisebb intenzitással jelentkezik, mint ha szívják. Ez a magyarázata annak, hogy gyógyszer maradt évszázadokon át. Európában a 17. századtól kezdve az uralkodó fájdalomcsillapító gyógyszer az ópium lett, háttérbe szorítva az addig vele egyenrangúnak tartott burgonyafélék alkaloidjait. Ezért nemzedékről nemzedékre terjedt az ópium használata, hogy enyhítse a szenvedők kínjait. Az is igaz, hogy a vele visszaélőket elpusztította. Csak nagyon kevés orvos ismerte fel a fenyegető veszélyeket. A 18. század második felében mát több orvos leírta, hogy az ópium lassan ölő méreg.
 Az ópiumot valószínűleg Törökországban használták először kábítószerként, aminek oka, hogy Mohamed próféta az igaz hívőknek megtiltotta a bor fogyasztását, így a mámorkeresők az ópiummal kárpótolták magukat. Az ópiumot mákból nyerik a zöld mákgubó bemetszésével. A nyers ópium nem alkalmas szívásra, ezért megszületett a csandu, a füstópium, az ópium szívásra alkalmas, aromás, jól formázható, gyúrható alakja. A csandut kis golyócskává gyúrva helyezik az ópiumpipa fejébe, majd meggyújtják. Az ópiumszívó gyorsan elalszik és eljut az álmok színes birodalmába. Az átlagos ópiumszívó gyorsan, naponta 10 grammnyit szív el. A keleti emberek nem tudni miért, de lassabban jutnak el a függőséghez és a leromláshoz, mint az európaiak, akiknél már néhány évi rendszeres ópiumszívás is teljes testi-lelki pusztuláshoz vezet.
Az ópium és származékai - az ópiátok - olyan anyagok tehát, amelyek a központi idegrendszerre hatva csökkentik a fizikai érzékenységet, de hangulatmódosító és szorongáscsökkentő hatásuk révén váltak igazán népszerűvé a kábítószert fogyasztók körében. Hatásuk azonban függ az egyén pszichés és fizikai állapotától is. Kezdetben eufóriát, határtalan boldogságot okoznak, ami gyakran álmosságban, émelygésben, esetleg hányásban végződik. Tünet lehet az összeszűkült pupilla, a vizenyős szem illetve a viszketés.
Tévhit, hogy az ópium fokozza a nemi teljesítményt, bár való igaz, hogy az első időkben meg lehet hosszabbítani a szeretkezés időtartamát, késleltetni az orgazmust is. De amilyen arányban növekszik az adag, olyan mértékben húzódik el a beteljesülés pillanata, míg végül elmarad az egész. Kialakul egy teljesen aszexuális állapot és a szerelmi serkentőszerből potenciacsökkentő lesz. A végállomás az esetek többségében a teljes testi leromlás. Ez olyan mértékű, hogy csont és bőr lesz az egykor jó megjelenésű emberből, az sem ritka kivétel, hogy egy zavart pillanatában öngyilkos lesz, és ez tesz pontot életére. Jogos a régi arab orvosok mondása, mely szerint az ópium mindent gyógyít, saját magán kívül.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az Ecstasy összefoglaló elnevezése az amfetamint vagy annak kémiailag módosított származékait tartalmazó, biológiai aktivitással rendelkező vegyületeknek. Gyógyszerként orvosi célra sohasem kerültek forgalomba. Főként kedves, játékos figurákat ábrázoló tabletták formájában találhatók meg a kábítószerpiacon. A nem ellenőrzött körülmények között, titkos laboratóriumokban történő előállítás miatt gyakran ismeretlen adalék és szennyezőanyagot tartalmazhat, ezért hatása előre kiszámíthatatlan lehet. (Ebbe az apró, ám nem elhanyagolható tényezőbe már többen belehaltak.)
