Tévelygő szexualitás
A szexuális eltévelyedések egyidõsek az emberiséggel. A különbségek leginkább abban mutatkoznak meg, hogy mely korokban hogyan ítéltek meg bizonyos nemi beállítódást, illetve szexuális viselkedési formákat. Igen változatos képet kapunk, ha végignézzük, hogy mely civilizációk mit tartottak elfogadhatónak és mi számított megbotránkoztatónak.
Könnyen azt hihetjük, hogy a szexuális szabadosság idõvel egyre terjedt, hiszen a XX. században ezt láthattuk és ma is szemünk elõtt zajlik a folyamat. Gondoljunk csak arra, hogy a homoszexualitás hogyan válik büntetõjogi kategóriából alternatív életformává, vagy hogyan változott a szexuális forradalom során az orális szex megítélése (ördögtõl való tevékenységbõl elfogadottá vált, kikerült a perverzitásnak ítélt cselekvések körébõl). Ha azonban kicsit mesz-szebbre tekintünk, mint az elmúlt száz év, akkor láthatjuk, hogy a folyamat nem egyirányú.
Arról, hogy az ókori görögöknél már téma volt és nem csak tett a szexualitás, a ránk maradt huncut mintájú cserépedények árulkodnak. A hetérák „társadalmi intézmények” voltak az ókori városállamokban, szépségüket gyakorta elismerés és csodálat övezte, létük nem volt megbotránkoztató. A régi indiaiaktól származó csodás ábrázolások (Kajuharo egyik templomának falain különbözõ szeretkezési pózok százai tanulmányozhatók) mellett írásos emlék is maradt e korból. A Káma-Szutra bizonyítja, hogy a szexuális örömszerzés ezernyi válfaját ismerték, kedvelték és nem találták perverziónak, ha a résztvevõk élvezetet találtak benne.
Egészen más volt a helyzet a középkori Európában. A Biblia a paráználkodást a bűnök közé sorolja, a középkori értelmezés pedig a gyermeknemzést célzó aktuson kívül minden mást paráznaságnak, tehát elítélendõnek talált. A képmutatás kora volt ez az idõszak, legalábbis fennmaradt irodalmi emlékek sora ezt bizonyítja. A vágánsok által leírt mulatságok ugyanis korántsem a szűziesség jegyében zajlottak…
A perverzióról regényt írni, sõt arra filozófiát építeni azonban elõször egy francia nemes mert: Donathien Alfonse Francois Sade-ról van szó. Neve mindenkinek ismerõsen csenghet, hiszen õ a szadizmus atyja és névadója. Sade márki 1740-ben született és 1814-ig élt, de 74 évébõl 27-et elmegyógyintézetben töltött.
Sade márki munkássága máig vitatott, életművének legelsõ és talán legismertebb darabja a Justine avagy az erény bukása című műve, ami kortársait olyannyira megbotránkoztatta, hogy megpróbálták betiltatni és megsemmisíteni. Az, hogy a mű ma is megvásárolható, azoknak köszönhetõ, akik kéz alatt mégis terjesztették a könyvet. Érdekes történet, hogy Angliában is a tiltott könyvek listáján szerepelt ez az írás – mint ahogy Sade márki többi műve –, de a British Museum õrzött egy példányt belõle. A könyv azonban csak a canterburyi érsek jelenlétében volt olvasható, egészen a XX. századig. (A történetben a vad pornográf és az élet nagy kérdésein filozofáló részek váltogatják egymást.) Sade márki legnagyobb bűne – a saját korában – nem az erõszak és a csoportszex megdöbbentõ módjainak leírása volt, hanem az, hogy írásaiban erõsen támadta az egyházat. A szerzeteseket szabados életmóddal vádolja, kéjvágyó, erõszakos alakokként mutatja be a papokat, vallásellenes kirohanásai minden könyvében megtalálhatók. Mégsem antiklerikalizmusa, hanem vad szexuális fantáziája tette halhatatlanná a márkit. A mai pornófilmek forgatókönyvírói (már ha vannak ilyenek) semmi újat sem tudnának mondani a XVIII. századi libertinus (Sade márkinál a szabad erkölcsű emberek elnevezése) irodalom ismerõinek. A márki az anális szexet, a homoszexualitást, az állatokkal létesített nemi aktust és a különféle segédeszközök használatát is részletesen írja le.
A világirodalom Sade márki számos követõjét ismeri. Késõbb Apollinaire, a franciák nagy költõje brutalitástól és pedofíliától sem mentes Tizenegyezer vesz-szõ címe regénye váltott ki hatalmas felháborodást. A Lady Chatterly szeretõje című regényt pedig a mai napig nem adták ki Angliában.
A magyar irodalom sem mentes a szextõl. Legnevesebb költõink erotikus verseibõl készült már válogatás, Magyar Erato címmel. A budapesti Petõfi Irodalmi Múzeumban pedig egészen augusztus vé-géig láthatnak egy kiállítást, mely e versekbõl válogat és művészi igényű, ám ugyanakkor a nemi szerveket, a szexuális aktust meglepõ részletességgel ábrázoló grafikákkal, festményekkel kiegészülve teremt különös hangulatot. Ebben az esetben nem pornográfiáról beszélünk, szemben a hazánkban is jól működõ szexfilmiparral. A legnagyobb kasszasikerű magyar filmek ugyanis szexfilmek. Miközben a pornócsillagok megszokott szereplõi a valóságshow-knak (ahol egyébként is az egyik legnagyobb nézettséget a szex hozza), napila-pok címlapján mosolyognak és talkshow-kban vendégek, addig a legtöbb férfi tagadja, hogy rendszeres látogatója volna a pornótékáknak. Olyan nõt is ritkán találunk, aki mesélne vibrátorhasználati szokásairól, holott a szexboltosok szerint a kazetták és az ízes, színes óvszerek mellett ez a legkelendõbb árucikk. Ahogyan a szex is az egyik legkelendõbb árucikk a világ-piacon, legyen az hagyományos, kísérletezõ vagy éppen perverz.
Forrás: www.patikatukor.hu
|