A szakemberek kiemelkedő feladatként tartják számon e kérdéskör komplex kezelését. Az Agyérbetegségek Országos Központja prof. dr. Nagy Zoltán vezetésével hivatott a szakmai felügyelet gyakorlására, meghatározva a stroke-betegek akut ellátásával és utókezelésével kapcsolatos teendőket és ajánlásokat. A Magyar Stroke Társaság pedig - többek között - az ún. stroke centrumok minősítésére és kijelölésére tesz az országos központnak javaslatot. Ezen centrumok személyi és tárgyi feltételei, eszközellátása, műszerezettségi háttere biztosítja leginkább a betegek megfelelő kezelését.

Az egyik leggyakoribb központi idegrendszeri betegség a stroke ("gutaütés"), mely vérkeringési zavar által okozott agykárosodás, ami legtöbbször bénulással jár. A megelőzés, illetve a kezelés sikere nagymértékben függ attól, hogy a beteg milyen hamar kerül az ideggyógyászhoz. Hatékony megelőzéssel és utógondozással sokat lehetne javítani a helyzeten. Az agyvérzéses betegek döntő többségében kevesebb vér (oxigén és tápanyag) jut az agy bizonyos területére, így az elégtelen vérellátás károsítja az agyszövetet. Csupán a betegek 20-30%-ánál beszélhetünk igazi agyvérzésről. Ezekben az esetekben valóban a vérpályából kerül a vér az agyszövetbe, ahol kisebb-nagyobb roncsolást idéz elő. Ugyanilyen pusztulást idézhet elő az elégtelen vérellátás is, melyet valamelyik ér elzáródása/szűkülete okozhat, de végzetes lehet a szívből az agyi erekbe sodródó vérrög, mely az eret elzárja, így a véráramlás megszűnik, és az ér által ellátott agyterület elhal. Az agyi infarktusért nagy százalékban a nyaki verőér (carotis) megbetegedése okolható. A stroke elnevezést tehát nem csak az igazi agyvérzésre, hanem a vérellátás csökkenésével vagy megszűnésével járó keringészavarra is alkalmazzuk, a stroke kifejezés tehát mindkét típust magában foglalja. Élni saját gondolatainak börtönében Az agy vér-, oxigén- és tápanyagigénye óriási, energiatartalékai viszont szinte nincsenek. Ha a vérellátási zavar néhány óránál hosszabb ideig tart, az agyszövet elpusztul. Az agyszövet elvesztése beszédképtelenséget vagy valamelyik testfél bénulását okozhatja. A beteg elfelejt olvasni, számolni, máskor képtelen a szöveget megérteni. Hall, de nem ért, olvas, de a szóképek olyanok, mintha ismeretlen nyelven íródtak volna. Szörnyű ez az állapot, szinte saját gondolatai börtönében él. Sok beteg depresszióssá válik. Néha elfelejti, hogyan kell öltözni, késsel-villával enni, saját lakásában nem tud tájékozódni, képtelen a beszélgetőpartner arcmimikáját felismerni. Nem tudja eldönteni, a partner sír vagy nevet. A mimika által közvetített információ elvész. Ez a károsodás (ami a jobb agyfélteke működésére hat) sokszor jobban zavarja a beteget a mindennapi életben, mint a bal félteke sérülése. Ez utóbbihoz a beszédfunkció, a szövegfelismerés, a számolási képesség kötődik. A jobb agyfélteke sérülésekor előfordul, hogy a beteg nem ismeri el a súlyos bal oldali testfélbénulást. A bal látótérben észlelt tárgyakról nem vesz tudomást, ha képet másol, a bal látóterébe eső részleteket nem rajzolja le. Egy lépéssel a stroke előtt A "villámcsapásként" jelentkező tünetek annyira ijesztőek, hogy a betegek rövidebb-hosszabb idő elteltével kórházba kerülnek. Sajnos inkább hosszabb, mint rövidebb idő múlva, ami tragikus következményekkel jár, mert a stroke-kezelésben versenyt futunk az idővel. Hatékony kezelés (pl. az érelzárást okozó vérrög oldása) csak az első néhány órában jön szóba. A legfontosabb kockázati tényező a magas vérnyomás, mely a stroke előszobája. A megelőzés szempontjából fontos a cukorbetegség, a vérzsírok gondozása, a testsúlycsökkentés, a dohányzás elhagyása és a stressz csökkentése. Minden perc drága Arra kell törekednünk, hogy a stroke-ot elszenvedett beteg minél hamarabb kórházba jusson, de a legsürgősebben az, akinek még csak múló tünetei vannak, mert ilyenkor a legjobbak esélyeink a fenyegető stroke megelőzésére. A stroke hirtelen sújt le, mégis időnként előre jelzi érkezését. Átmeneti beszéd-, látászavar, valamelyik arc- vagy testfél, ill. ujjak néhány percig tartó zsibbadásakor sürgősen orvoshoz - ha ő nem elérhető - a mentőhöz kell fordulni. Kétszer hatékonyabb gyógyszerrel a szélütés ellen A köznyelvben agyvérzésnek, gutaütésnek, szélütésnek, esetleg agyi infarktusnak, az orvosi nyelvben stroke-nak nevezett olyan betegség, amelynek tulajdonképpen nincs ellenszere. Ezért is fontos a szélütés, ill. egy második, harmadik stroke megelőzése. Az első stroke után különösen nagy szerepe van a prevenciónak, hisz ekkor tízszer nagyobb az esélye az újabb katasztrófának, ami már lényegesen súlyosabb lefolyású. A stroke kialakulásában közrejátszanak az életmóddal összefüggő rizikófaktorok és egyes betegségek. Ilyen lehet a dohányzás, az alkohol, a fogamzásgátló tabletták, a fizikai aktivitás hiánya, az egészségtelen étrend, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a szívinfarktus és a cukorbetegség. A betegségnek az esetek többségében fenyegető tünetei vannak, ezek a végtaggyengeség, féloldali jellegű bénulás, látászavar (egyszemes látás, látásvesztés, kettőslátás, látótérkiesés), beszédzavar, zavartság, erős szédülés, fejfájás, eszméletvesztés. A tünetek együtt vagy külön-külön is előfordulhatnak. A szélütés utáni első órák a kritikusak, ezért már a gyanú esetén is azonnal mentőt kell hívni. A szakember (neurológus, belgyógyász) a különböző vizsgálatok révén eldönti, hogy a betegség mely fajtája következett be, s ennek alapján meghatározza a különböző típusú gyógyszeres terápiát. Ez lehet vérnyomáscsökkentő, acetilszalicilsav készítmény, vérrögképződést gátló vagy valamilyen kombináció. A Boehringer Ingelheim gyógyszergyár hazánkban is forgalomba hozta az Európában már jól ismert rögképződést gátló gyógyszerkészítményét a szélütést elszenvedett betegek kezelésére. A 6602 betegen végzett vizsgálat szerint az új gyógyszer - a két hatóanyagának köszönhető kettős hatás révén - kétszer hatékonyabb az eddig leggyakrabban használt, a szélütés kiújulását megakadályozó terápiánál. A vizsgálatok szerint az új gyógyszerkészítménnyel duplájára emelhető a megelőzött szélütések száma, így praktikusan kétszer annyi ember menthető meg, mint az eddigi acetilszalicilsav monoterápiás kezeléssel. A stroke-on átesett betegek kezelése tehát folyamatos, hogy elkerülhető legyen az újabb agyi érkatasztrófa megismétlődése.